A „test-test elleni” küzdelem után, egy más jellegű csata következett. Mégpedig a főzésben szerzett ismereteit mérhette össze a társaság, egy „Vacsoracsata” keretében. A jelenlevők 4 csapatra oszlottak, és ki-ki, a maga által kiválasztott salátát igyekezett elkészíteni, a rendelkezésre álló idő alatt. Volt ott minden, zöldségfőzés rohamtempóban, só után futkározás, osztozkodás a kukoricán, és persze vágás, szeletelés, darabolás, aprítás, keverés, fűszerezés minden mennyiségben. Végül egy 5 tagú zsűrin múlt a helyezések megoszlása. Szerintük a virslis, kukoricás, majonézes alkotás vitte a prímet. A döntnököknek persze senki sem mondott ellent, egy kis vicces rivalizálás azonban elengedhetetlen volt. Egyik csapat sem távozott üres kézzel, a 4. helyezettek egy-egy fakanállal, a bronzérmesek egy-egy konyharuhával, az ezüstérmesek egy-egy fogókesztyűvel, míg a győztesek egy-egy köténnyel lettek gazdagabbak. No meg persze a főzés élményével, és annak termékével, hisz a zsűrizés után svédasztalos „fogadás” vette kezdetét az elkészített művekből. (A felhasznált zöldségeket, egyéb alapanyagokat köszönjük Krassóiné Gyüre Rozáliának.)

(Képek a "Menü!/Képtár!" menüpont alatt találhatóak!)